A Moszkva melletti Crocus City Hall koncerthelyszín elleni terrortámadás nem derült égből a villámcsapásként következett be. A Kreml valószínűleg azért hessegette el az amerikai hírszerzés figyelmeztetéseit a „szélsőségesek” közelgő támadásáról, hogy ezzel egy kapóra jövő bűnbakra háríthassa a felelősséget, amikor a támadás bekövetkezik.
Tavaly Joe Biden amerikai elnök kormányzata feldühítette a nagy technológiai vállalatokat (Big Tech cégeket) és egyéb, a személyes adatainkból hasznot húzó cégeket képviselő lobbistákat azzal, hogy elvetette azt a javaslatot, amely az adatvédelem, az online polgári jogok és szabadságjogok, valamint a versenyjogi biztosítékok amerikai szabályozásának csorbítását célozta volna. Most pedig Biden új, az amerikaiak adatvédelméről szóló rendelete rávilágít arra, hogy a lobbistáknak jó okuk volt az akkori felháborodásukra.
A fejlődő piacgazdaságok visszatértek. Több afrikai ország nemrégiben visszakerült a globális pénzügyi piacokra, és devizakötvényeket adott el nemzetközi befektetőknek. A kérdés az, hogy ezek az országok végleg visszatértek-e, vagy valaki vagy valami – nevezetesen az amerikai Federal Reserve – meg fogja zavarni ezt a folyamatot.
Az igazságszolgáltatási rendszer egy olyan fontos mechanizmus, amelyen keresztül a nyilvánosság felelősségre vonhatja a megválasztott vezetőket. A szavazásra még nem jogosult fiatalok számára szinte ez az egyetlen lehetőség erre. Emiatt még inkább felháborító a Biden-kormányzat azon kitartó erőfeszítése, amellyel a fiatal aktivisták által benyújtott klímavédelmi keresetet kívánja blokkolni.
Míg egykor a szabadkereskedelem a progresszív reformerek központi ügye volt, akik az átlagemberek érdekében igyekeztek felvenni a harcot a körülbástyázott érdekcsoportok ellen, ma már a jobboldali nacionalisták és a mainstream baloldal mumusa lett. Ahhoz, hogy megértsük, miért változott meg ilyen radikálisan a kérdéssel kapcsolatos attitűd, követnünk kell a pénz útját.
Úgy tűnik, a szárnyaló amerikai tőzsde különös módon leválasztódott az amerikai politika elkeserítő helyzetétől. Állítólag Winston Churchilltől származik az a mondás, hogy „az amerikaiak mindig helyesen cselekednek, miután már minden más alternatívát kipróbáltak”. Az idei amerikai elnökválasztás közelgő – Joe Biden és Donald Trump közötti – visszavágójának fényében, Churchill megjegyzése kiigazításra szorul: az amerikaiak, úgy tűnik, csak azután cselekszenek helyesen, miután minden más alternatívát már kétszer kipróbáltak.
Két évvel azután, hogy Oroszország teljeskörű háborús agressziót indított Ukrajna ellen, Kijev katonailag még mindig tartja magát, sőt az ország gazdaságilag is kezd talpra állni. Bármennyire is szeretné Vlagyimir Putyin, hogy a világ azt higgye, megóvta az orosz gazdaságot a visszaeséstől, a közelmúltbeli pénzügyi és gazdasági fejlemények mást mutatnak.
Nehéz olyan szót találni, amely fontosabb a világ legnagyobb kihívásai és szakpolitikai prioritásai szempontjából, mint az idei nemzetközi nőnap témája, az „inkluzivitás”. A társadalom egésze számára előnyös inkluzív és zöld gazdasági növekedés a fenntartható jólét, a társadalmi kohézió, a versenyképesség és a geopolitikai stabilitás elengedhetetlen összetevője. A társadalmaink valamennyi tagjára kiterjedő „igazságos átmenet” támogatása döntő fontosságú annak biztosításához, hogy az éghajlat-politikai fellépés és a digitális átállás egy fenntarthatóbb és biztonságosabb világhoz vezessen.
Miután a globális pénzügyi stabilitást közjóként értelmezhetjük, számos nemzetközi intézmény foglalkozik a stabilitás fenntartásához szükséges feltételek megteremtésével. A geopolitikai konfliktusok azonban gyakran gondolkodásmódbeli változást okoznak: az instabilitás a zéróösszegű globális versenyben hirtelen hasznos eszközzé válik a saját érdekek védelmében. A kereskedelmi háborúk, a határokon átnyúló ellátási láncok és a kulcsfontosságú technológiákhoz való hozzáférés korlátozásának jelenlegi korszakában – nevezzük ezt „geotechnológia-politikának” – ennek a régi dinamikának egy újabb változata bontakozik ki. Ha hihetünk a történelmi tapasztalatoknak, hamarosan pénzügyi háború fog kitörni.
Ami az Egyesült Államokban történik, az kihat a világ többi részére. A világgazdaság függ attól, hogy Amerika képes-e a növekedés fő motorjává válni, valamint a globális pénzügyi piacok is függnek az amerikai befektetők kockázatvállalási hajlandóságától. Ez különösen nyilvánvalóvá vált 2023-ban, amikor olyan nagyobb gazdaságokban, mint Japán és az Egyesült Királyság recesszió alakult ki, míg Németország éppen elkerülte a visszaesést, Kína pedig a növekedést akadályozó tényezőkkel és magas adósságszinttel küzdött.
2022. február 24-én Oroszország több százezer katonával lerohanta Ukrajnát, ami egy nagy geopolitikai földrengés kezdetét jelentette. Európa két éve él együtt a kontinens II. világháború utáni legnagyobb háborús agressziójának komor valóságával és a széleskörű, szörnyű atrocitásokkal.
Pontosan három éve a közgazdász szakma figyelmét az infláció köti le. Éppen 36 hónappal ezelőtt, 2021 februárjában volt az utolsó alkalom, amikor az Egyesült Államokban a fogyasztói árindex inflációjának (minden tétel tekintetében, 12 havi százalékos változás alapján) megegyezett vagy alatta maradt a Federal Reserve 2%-os céljával.
Donald Trump esetleges 2025-ös visszatérése a Fehér Házba komoly veszélyt jelent Európa biztonságára. Azzal, hogy Ukrajnában még mindig dúl a háború, az európai országoknak meg kell erősíteniük védelmüket Vlagyimir Putyin orosz elnök revansista agressziójával szemben, mielőtt túl késő lesz.
Az USA és Kína közötti vitás kérdésekre általában úgy gondolunk, mint a két ország közötti éles különbségek elkerülhetetlen következményére. Az Egyesült Államok teljesen kapitalista piacgazdasággal rendelkezik, míg a kínai kormányzat erős kézzel irányítja a gazdaságot. Minden hibája ellenére az USA egy demokrácia, míg Kínában egypárti rendszer működik, amely nem tűri a politikai kihívásokat. Bár az USA továbbra is a világ legfőbb hatalmának számít, Kína növekvő gazdasági és geopolitikai ereje az amerikai hegemóniát fenyegeti. Mindeközben az is kijelenthető, hogy számos amerikai-kínai konfliktus abból ered, hogy egyre több dologban látni közös vonásokat a két ország között.
Már egy hónap eltelt az idei évből, de a világgazdaságra vonatkozó konszenzusos előrejelzés továbbra is óvatosan optimista, a legtöbb jegybank és elemző puha földet érést prognosztizál, vagy akár azt jelzi előre, hogy egyáltalán leszállásra sem lesz szükség. Még kollégám, Nouriel Roubini – aki híres arról, hogy kendőzetlenül szokta borús előrejelzéseit megfogalmazni – is azt vallja most, hogy a legrosszabb forgatókönyvek bekövetkeztére van a legkisebb esély.
A XVIII. század végén Nagy Katalin körutat tett a Krímben, amelyet udvari kegyence, Grigorij Patyomkin gróf néhány évvel korábban hódított meg. Bár Patyomkinnek sikerült elfoglalnia a mezőgazdasági szempontból értékes félszigetet az Oszmán Birodalomtól, az ígért gyarmatosítást azonban nem tudta megvalósítani. Hogy mentse a helyzetet, Patyomkin elrendelte, hogy a folyó mellett, a cárnő útja mentén kifestett kartonból homlokzatokat húzzanak fel. Továbbá ide boldog falusiakat eljátszó statisztákat és jó erőben lévő jószágokat hozatott, hogy teljes legyen az illúzió. Nem volt jólét, de úgy tűnt, mintha lenne.
Furcsa módon megosztott jelenleg a közvélemény a világ helyzetével kapcsolatban. A nagy ipari gazdaságokat, köztük Kínát is, a félelem és a kétség általános hangulata uralja, még akkor is, ha sokan helyesen úgy gondolják, hogy az ő soruk jól megy, mindenki másnak meg szörnyen. A piacokon pedig új csúcsokat látni, mivel elvált egymástól a politikai és a befektetői hangulat. A politikát pesszimizmus jellemzi, míg a gazdasági élet tele van energiával.
Az ENSZ nemrégiben megtartott dubaji klímavédelmi konferenciájának (COP28) hétköznapi megfigyelői megbocsátható módon nagy jelentőséget tulajdonítottak az eseménynek. „Klímakatasztrófa küszöbén állunk, ennek a konferenciának fordulópontot kell jelentenie” – figyelmeztetett António Guterres ENSZ-főtitkár a tanácskozáson. A végső megállapodás megkötésekor aztán Steven Guilbeault kanadai környezetvédelmi miniszter üdvözölte a „megújuló energiával, az energiahatékonysággal és a fosszilis energiahordozókról való átállással kapcsolatos, áttörést jelentő kötelezettségvállalásokat”. Az igazság azonban az, hogy sem a dubaji megállapodás tartalma, sem pedig az, ami kimaradt belőle, nem lesz nagy hatással a klímaváltozásra.
Rengeteg jó modell áll rendelkezésre ahhoz, hogy mind a fejlődő, mind a fejlett országok jobb demokratikus intézményeket hozzanak létre. Az új alkotmány megalkotásának kudarcba fulladt kísérleteivel azonban Chile példája rámutat arra, hogy e téren mit érdemes elkerülni.
A viselkedési közgazdaságtannal foglalkozók körében népszerű kifejezésnek számít az úgynevezett közelmúlt hatás (recency bias), amely azt írja le, hogy jellemzően aránytalanul nagyobb mértékben hatnak ránk a legfrissebb események a korábbiakhoz képest. Vajon ez a kognitív jelenség magyarázatot adhat arra, hogy számos elemző miért meglehetősen optimista a világgazdaság idei kilátásaival kapcsolatban? Vagy valóban megfigyelhetők olyan pozitív tendenciák, amelyek ellensúlyozzák a globális növekedést fenyegető nyilvánvaló és növekvő kihívásokat?
A politikai fordulatról szóló legfontosabb információk, egy helyen.
Így halad a kivitelezés.
Hirsch Gábor IT biztonsági szakértőt kérdeztük a Checklsitben.
Turbulens heteken vagyunk túl, de van még öt és fél hónap.
A Checklist szerdai adásában egyebek mellett ezekről a témákról kérdeztük ifj. Becsey Zsoltot, az Unicredit vezető elemzőjét.
