Ahogy éleződik az Egyesült Államok és Kína közötti rivalizálás, úgy versengenek egymással a kritikus technológiák (például félvezetők, mesterséges intelligencia, kvantum-számítástechnika) tervezésének, fejlesztésének és gyártásának ellenőrzéséért. Az aszimmetrikus függőségek elősegítésével mindkét hatalom gyakorlatilag gazdasági szolgaságba kényszeríti a többi országot.
Azok után, hogy Joe Biden amerikai elnök visszalépett az idei elnökválasztástól, és Kamala Harris alelnök lett a demokrata elnökjelölt, felmerült egy fontos kérdés: mennyiben térne el el Harris külpolitikája Bidenétől?
A novemberi amerikai elnökválasztás több okból is döntő jelentőségű. Nemcsak az amerikai demokrácia túlélése a tét, hanem a gazdaság megfelelő irányítása is, ami messzemenő következményekkel jár a világ többi része számára is.
Ahogy a Nyugat rákényszerült az Oroszországgal és Kínával való konfrontálódásra, a katonai konfliktusok az amerikai és európai hadseregek, valamint védelmi-ipari bázisaik jelentős rendszerszintű gyengeségeit tárták fel.
Minden amerikai elnökválasztás nagy súllyal bír, de 2024-ben szokatlanul fontos döntés vár az USA választópolgáraira. A választás eredménye kihatással lesz az amerikai külpolitikára, szociálpolitikára és magának a politikai rendszernek az integritására is. A választás egyik következménye sem lesz azonban olyan mélyreható vagy messzemenő, mint amit a voksolás a klímaváltozás elleni küzdelemre irányuló globális erőfeszítésekre gyakorol majd.
2016-ban Jacques Delors, az Európai Bizottság korábbi elnöke azt mondta, hogy ha az uniós szakpolitikák „veszélyeztetik a kohéziót, és feláldozzák a szociális vívmányokat”, akkor „az európai projektnek nincs esélye arra, hogy elnyerje az európai polgárok támogatását”. A júniusi európai parlamenti választások tükrében Delors megállapítása aktuálisabbnak tűnik, mint valaha.
Miként reagál majd a Kínai Kommunista Párt (KKP) a novemberi amerikai elnökválasztásra, amelynek eredménye rendkívül kiszámíthatatlannak tűnik? Kína meg van győződve arról, hogy a demokraták és a republikánusok egyetértenek abban, hogy vissza kell fogni Kína természetes növekedését és korlátozni kell globális befolyásának legitim gyakorlását (amely összhang amúgy kevés kérdésről mondható el a két amerikai pártról). A kínai vezetők szerint a demokraták és a republikánusok közötti egyetlen nézeteltérés ebben a kérdésben csak az, hogy milyen gazdasági és politikai fegyvereket vessenek be Kína megfékezésére, és azokat hogyan és mikor használják.
Tekintsük át, mi történt két jegybankkal kapcsolatban a múlt héten. Mindkét központi bank nagy múltra tekint vissza, a saját országán messze túlmutató befolyással rendelkezik, és mindkettő kénytelen volt kényes döntéseket hozni, amelyek célja az infláció további csökkentése oly módon, hogy közben ne okozzanak túl nagy károkat a növekedés és a munkaerőpiac szempontjából. Végül az történt, hogy a két intézmény 24 órán belül két nagyon eltérő megközelítésre jutott.
Az elmúlt években egy hatalmas iparág alakult ki amiatt, hogy Kína, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és az Európai Unió a mesterséges intelligencia biztonságosságának kérdését kiemelt prioritássá tette. Nyilvánvaló, hogy minden technológiát – az autóktól és gyógyszerektől kezdve a szerszámgépeken át a fűnyírókig – a lehető legbiztonságosabban kell megtervezni. Bárcsak a közösségi média kezdeti időszakában nagyobb figyelmet fordítottak volna erre.
Az amerikai piacokon a befektetők az elmúlt évben figyelemre méltó módon voltak képesek elhárítani a gazdaság egészséges működését, valamint a globális gazdasági, pénzügyi és kereskedelmi rendszert fenyegető belső és külső kockázatokat. A kockázatok piaci hangulatról való leválasztása három tényezőnek köszönhető: az egyik az egyes technológiai cégek "határ a csillagos ég" kilátásaiba vetett hit, a másik az amerikai gazdasággal kapcsolatos széles körű bizalom, a harmadik pedig a Fed pénzügyi eszközök iránti támogatásába vetett tartós hit. E tényezők közül azonban az első kettő az utóbbi időben nyomás alá került, így a pozitív kilátások tartóssága inkább a harmadik tényezőtől függ.
A brit Munkáspárt elsöprő győzelme a parlamenti választásokon máris tanulságokkal szolgál a centrista és balközép pártok számára. De hogy ez hosszú távon számít-e, az attól függ, hogy Keir Starmer miniszterelnök képes lesz-e kezelni országa gazdasági gondjait – ami igen nagy feladatot jelent.
Ha a korábbi amerikai elnök, Donald Trump 2025-ben visszatér a Fehér Házba – ahogy arra a legtöbb fogadási piacon még mindig 60%-os vagy annál nagyobb esély mutatkozik –, vajon eléri, hogy a dollár árfolyama gyengüljön, amit mind ő, mind pedig alelnökjelöltje, J.D. Vance szenátor annyira szeretne? Ők természetesen azt gondolják, hogy valamit tenni kell azért, hogy Amerika feldolgozóipara visszanyerje korábbi dicsfényét, és úgy vélik, hogy ezt a célt leginkább magas vámok kivetésével és a zöldhasú leértékelésével lehet elérni.
Pontosan 80 évvel ezelőtt, 1944 júliusában 44 ország képviselői találkoztak egy eldugott kis New Hampshire-i településen, hogy tárgyaljanak a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) létrehozó Bretton Woods-i megállapodásról. Sokak számára a 80 éves kor betöltése ünneplésre adna okot. Az IMF esetében azonban az évforduló csak rávilágít a reformok sürgősségére.
Valami kimaradt a Joe Biden amerikai elnök és kihívója, Donald Trump televíziós vitáját követő kommentáradatból. Bár fontos, hogy a választók hogyan ítélik meg a jelöltek személyiségét és személyes erősségeit, mindenkinek emlékeznie kellene arra a híres mondásra, miszerint „a gazdaság a lényeg, te hülye!”. A Trump által a vita során hangoztatott egyértelmű hazugságok áradatában a legveszélyesebbek azok voltak, amelyek az ő és Biden gazdaságpolitikai teljesítményére vonatkoztak.
A mainstream közgazdasági gondolkodásban bekövetkező paradigmaváltások általában új válaszokat igénylő válságokat kísérnek, mint ahogy az történt például a stagfláció – alacsony növekedéssel és magas inflációval – jellemzett időszak után, amely a fejlett gazdaságokat sújtotta az 1970-es években. Ez ismét bekövetkezhet, mivel a liberális demokráciák azzal szembesülnek, hogy a közvélemény bizalmatlan azzal kapcsolatban, hogy képesek-e szolgálni a polgárokat és kezelni a jövőnket fenyegető számos válságot, kezdve a klímaváltozástól az elviselhetetlen egyenlőtlenségeken át a súlyos globális konfliktusokig.
A demokráciák szerte a fejlett világban válságban vannak, mivel teljesítményük elmarad az ígértektől. A szélsőjobboldali és szélsőséges pártok hasznot húznak abból, hogy a balközép és a jobbközép pártokat ma már a stagnáló bérekkel, a növekvő egyenlőtlenséggel és más kedvezőtlen tendenciákkal azonosítják.
A gazdasági naptár egyik legszórakoztatóbb eseményének az számít, amikor a Nemzetközi Valutaalap (IMF) közreadja éves felülvizsgálatát az Egyesült Államokról. Bár mindenki tudja, hogy az amerikai kormány semmibe szokta venni, hogy az IMF mit mond az amerikai gazdaságról, a Valutaalap legutóbbi, IV. cikk szerinti felülvizsgálata igencsak feltűnést keltett egy meglepő megállapítás miatt. Az olvasók meglepődve értesülhettek arról, hogy az IMF számításai szerint az USA államadóssága fenntartható pályát mutat.
A fejlődő országok jövőjét a szolgáltató szektor jelenti. Ez furcsán hangozhat annak fényében, hogy az iparosítás volt a növekedéshez és végső soron a jóléthez vezető hagyományos út, amelyet a jelenlegi fejlett gazdaságok és a közelmúlt sikeres országai, például Dél-Korea, Tajvan és Kína is bejártak. Továbbá amiatt is hangozhat furcsán ez az állítás, mert a feldolgozóipari gyártás jelenleg fontosabbnak tűnik, mivel az annak újjáélesztését célzó iparpolitika újra divatba jött az USA-ban és Európában.
Kereskedelmi háború készülődik a tiszta technológiák miatt. Az Egyesült Államok és az Európai Unió aggódik amiatt, hogy a kínai állami támogatások veszélyeztetik a saját zöld iparágaikat, és azzal fenyegetnek, hogy importkorlátozásokat fognak bevezetni a kínai behozatalra. Kína viszont panaszt nyújtott be a Kereskedelmi Világszervezetnél (WTO) a Joe Biden amerikai elnök kormányzata által hozott, a mérföldkőnek számító klímavédelmi intézkedéseket tartalmazó törvény, az infláció csökkentését célzó jogszabály (Inflation Reduction Act – IRA) kínai termékekkel szembeni diszkriminatív rendelkezései miatt.
A TikTok ma már az egyik legnagyobb üzleti és geopolitikai sztorinak számít. Joe Biden amerikai elnök nemrég írta alá azt a törvényt, amelynek értelmében kilenc hónapon belül betiltják a hatalmas népszerűségnek örvendő alkalmazást, ha annak kínai tulajdonosa, a ByteDance nem adja el a céget egy nem kínai vállalatnak.
Holnap is érdemes ugyanilyen időre készülni.
Cikkünk folyamatosan frissül.
Más gondokkal is küzd Moszkva.
Nem jelent meglepetést a kinevezése.
Afrikában ment mellé a lépés.
Megérkeztek a 2025-ös extraprofitadó részletei.
Megérkezett a Préda, a Portfolio kiberbűnügyi podcastjének második epizódja.
Az eszkaláció lépéskényszerbe hozta a honvédelmi minisztériumot.
